Egy igazán hosszú út….

...Ma elbúcsúztunk családunk legidősebb tagjától, Dzsigittől. Március 2-án töltötte volna be 19. életévét. Sajnos már nem érhette meg.
...Igazán kalandos és tartalmas életet élt és rengeteg emlékkel ajándékozott meg bennünket.
Kölyökként el akarták altatni, mert nem tudták eladni. Akkor kezdődött minden, amikor ezt megtudtuk. Nem vehettük magunkhoz az albérletbe, de megvettük és kerestünk neki gazdát, aki 8 hónapos koráig nevelte. Ő alapozta meg mindazt, amire később építhettünk. Dzsigit igen okos, értelmes, szófogadó, higgadt, nyugodt, de ugyanakkor élénk és figyelmes volt már kölyökként is. Sajnos az élet úgy hozta, hogy a gazdájának költözni kellett és nem vihette őt magával. Másik gazdit kerestünk neki. Egy napra magunkhoz vettük az albérletbe, amíg megszerveztük a leendő gazdinál, hogy fogadják őt. Annyira ragaszkodott a régi gazdájához, hogy amíg mi dolgoztunk, megszökött az albérletből. 3 napig kóborolt. Szeretett volna visszamenni régi lakhelyére, de hiába. Már lemondtunk róla. Kerestük mindenütt, de nem találtuk. 3 nap elteltével belátta, hogy nem talál vissza régi otthonába, ezért jobban teszi, ha odamegy, ahol utoljára emberek közelében volt. Fantasztikus történet. Soha nem gondoltam volna, hogy egy kutya egy számára teljesen idegen helyre megy vissza tudatosan. Onnantól kezdve elválaszthatatlanok voltunk. Igaz, egy darabig még nem nálunk lakott, de folyamatosan tartottuk vele a kapcsolatot. Vittük magunkkal mindenhová. Kiállításokra, bemutatókra. Az esélytelenek nyugalmával indultunk, és végül 2013- ban, miután minden Magyarországon megszerezhető címet már a magáénak tudhatott, világkiállításon veterán világgyőztesként fejeztük be a show karrierjét. Oszlopos tagja volt a magyar pásztorkutyás bemutatócsoportnak. Kicsi vigasz számunkra, hogy egy-egy szerepléséről készült videofelvételen bármikor emlékezhetünk rá, visszaidézhetjük, milyen fantasztikus is volt. Fontos szerepet töltött be a pumi fajta népszerűsítésében. A bemutatókon szó szerint eladta magát. Gyerekek simogatták, dögönyözték, ő pedig boldogan állta a sarat. Imádta a labdát. Labdával remekül lehetett motiválni. Nagyon gyorsan tanult. Gyakorlatilag mindent megértett és a kedvünkért, no meg a labdáért mindent megtett, amit kértünk tőle.
...Másfél éves lehetett, amikor végleg hozzánk került. Soha nem harapott meg senkit, csak akkor. A postást. Ezért is kérte az akkori gazdája, hogy – ha már úgyis ismerjük, - vegyük magunkhoz. Nem bántuk meg, bár nem volt könnyű együtt élni egy olyan falkával, ahol egy falkavezér pumi és egy a vezérszerepre törő mudi kan folyamatos csatát vívott a vezető pozícióért. Sok mindenre megtanítottak bennünket. Többek között kezelni ezt a helyzetet. Hétköznapi kutyatartóként nem is gondoltuk, hogy milyen problémák adóhatnak egy több kutyából álló falka irányítása kapcsán. 16 éves koráig ő volt a falkavezér. Igen határozott, ugyanakkor nem agresszív módon adta ezt tudtára az összes kutyánknak. Amikor megöregedett, még sokáig megvolt a tekintélye, de fizikai ereje már alább hagyott. Ekkor kértük meg barátainkat, akik közvetlen szomszédaink, hogy – mintegy napköziben – amíg dolgozunk, adjanak helyet neki és vigyázzanak rá. Nem lehetünk elég hálásak azért, hogy ilyen módon befogadták. Biztos vagyok benne, ez is hozzájárult ahhoz, hogy ilyen hosszú és szép élete lehetett. Köszönjük!
...Óriás szíve volt. Szó szerint. Öregkorára megnagyobbodott a szíve, ami egy idő után légzési nehézséget okozott számára. Emiatt hoztuk meg végül a fájó döntést. Szerettük volna, hogy békésen elaludjon, és ne nekünk kelljen dönteni a sorsáról. Nem így történt. Ezért is nagyon nehéz őt elengedni. De az élet nem áll meg. Megőrizzük őt emlékeikben.
Drága Dzsigit, nyugodj békében!

Újhartyán, 2023. január 12.