Hogyan is kezdődött ? Rég volt, igaz se volt…

Már gyermekkoromban valami különös kötelék fűzött az állatokhoz, főleg a kutyákhoz, elsősorban a magyar fajtákhoz. Bárki megkérdezte, miért pont a magyar fajtákhoz, azt válaszoltam: „Mert magyar emberhez, magyar kutya illik!”. Sokáig nem lehetett saját kutyám, mert az életformám és a körülményeim nem engedték. De megtört a jég. Feleségemmel vásároltunk egy mudit. Soha nem felejtem el: olyan csúnyácska és esetlen kiskutya volt… Mégis tudtam, éreztem, valami elkezdődött. A kutya már kölyökként igazi „APRÓD” módjára leste minden kívánságomat. Elég volt egy mozdulat és már tudta, mit akarok. Áhítattal várta az újabb és újabb feladatokat. Eljártunk terelő- és munkaversenyekre, ahol sok szép eredményt értünk el. Sajnos fordulópont következett az életemben. Feleségemmel elváltunk, s nekem fájó szívvel, de be kellett látnom, hogy egy pásztorkutyának sokkal jobb egy kertes családi házban, mint egy egyszobás panellakásban.
Apród a feleségemnek szolgált tovább, mígnem néhány évvel később egy fertőzött kullancs megcsípte és elpusztult.
Időközben ráébredtem, hogy nem tudok kutya nélkül élni. Szerencsére Apród még életében befedezte egy mudi-tenyésztő barátom szukáját, és az alomból kaptam egy kiskutyát. Csaknem egy évig laktunk abban a bizonyos panellakásban. Megtapasztaltam, hogy a mudi bárhol jól érzi magát, csak a gazdája közelében lehessen. Újra elölről kezdődött minden.
Megismerkedtem jelenlegi párommal, aki szintén a magyar fajták elkötelezettje a pumik révén. Szép lassan elkezdtük felépíteni közös életünket. Ennek egyik állomása volt a Kárpáti-Kerítő Kennel megalapítása 2006-ban. A Kennel pumikat tenyészt, de a tágas udvarban a pumik között van egy „fekete bárány” is: Táltos, a mudi. Ő csak az enyém…

A jövőben is mindent megteszek azért, hogy a magyar kutyafajtákat népszerűsítsem, és ősi örökségünket megőrizzem az utókor számára is.

Copyright ©2009 Kárpáti Kerítő Kennel

Kezdőlap         Rólunk         Eredményeink          Elérhetőségek